Ezzel kezdünk minden imádságot és e szavakkal fejezzük be: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak s a Szentléleknek!

       A Szentlélek Isten eljövetele után a három legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság, az Oltáriszentség és Jézus Szent Szíve titkát. Kérjük a Szentlélek Úristen megvilágosító kegyelmét, hogy e nagy titkok előtt leborulva, hittel szívünkbe fogadhassuk.

      Az Atya a Fiúnak ad, a Fiú pedig azt közli a Szent Lélekkel. Maga Jézus mondja, hogy: Mindent átadott nekem az Atya (Mt 11, 27), és a Szent Lélekről mondja: Amikor eljön Ő, az igazság Lelke (Jn 16, 13), és ahogyan folytatja: Ő megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, és hirdeti nektek. Mindent az Atya ajándékoz a Fiú által a Szent Lélekben. Nem mások az Atya ajándékai, nem mások a Fiúé, nem mások a Szent Léleké. Mert egy az üdvösség, egy a hatalom, egy a hit. Egy az Isten, az Atya, egy az Úr, az egyszülött Fiú, egy a Szentlélek. Ennyit elég is tudnunk, nem kell a természet és a személyi valóság körül kíváncsiskodnunk. Ha ez is meg volna írva, akkor beszélnénk róla, de nincs megírva, hát nem merészeljük. Az üdvösséghez elég azt tudnunk, hogy van Atya, és Fiú, és Szentlélek. (Sz. Cirill:Katekezis 16, 24)

      Az Atya, a Fiú és a Szentlélek kapcsolata tehát a kölcsönös szeretet és a szeretetben való egység. Számunkra pedig alapvetően fontos, hogy megértsük és állandóan tudatában legyünk a keresztény életben az az elsődlegesen fontos, hogy közvetlen és személyes kapcsolatban legyünk az isteni Személyekkel. Isten szeretete tesz minket kereszténnyé, és őt akarjuk mindenekfelett viszontszeretni. Ez a lényeg még akkor is, ha ennek a szeretetnek a másokat szolgáló odaadásban kell kifejeződnie, amikor is Isten azt parancsolja, hogy úgy szeressük őket, amint őt. Ennek a szeretetnek sok előnye van. Aquinói Szent Tamás négyet emel ki.

       Az isteni szeretet törvénye, az emberben négy nagyon kívánatos dolgot idéz elő. – Először létrehozza benne a lelki életet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy akit szeretnek, természetszerűleg benne van abban, aki szereti. Ezért aki Istent szereti, magában bírja őt. „Aki szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne” (1Jn 4, 16). A szeretetnek a természete ezenkívül az, hogy a szeretőt a szeretetté alakítja: ezért ha hitványságokat és esendő dolgokat szeretünk, hitványakká és állhatatlanokká válunk. „Utálatra méltók lettek, mint az, amit szerettek” (Oz 9, 10). Ha pedig Istent szeretjük, isteniek leszünk, „aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek [Ővele]” (1Kor 6, 17).

       A második, amit a szeretet létrehoz, az isteni parancsok megtartása. Nagy Szent Gergely szerint „az istenszeretet sohasem tétlen: nagy dolgokat művel ugyanis, ha megvan, ahol pedig megtagadják a tevékenységét, ott nincs szeretet”. Azt látjuk ugyanis, hogy aki szeret szeretete tárgyáért nagy és nehéz dolgokat művel. „Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja” (Jn 14, 23).

       A harmadik, amit a szeretet előidéz, nem más, mint oltalom a bajok ellen. Akinek szeretete van, annak semmilyen baj nem árt, hanem hasznára válik. „Az Istent szeretőknek minden javukra válik.” (Róm 8, 28), sőt a bajok és nehézségek is édesnek tűnnek a szeretőknek, amint azt magunk körül is világosan látjuk.

       A negyedik pedig az, hogy boldogsághoz vezet. Ugyanis csak a szeretettel rendelkezőknek ígérték meg az örök boldogságot. Szeretet nélkül minden elégtelen. „Készen vár már rám az igazság koszorúja, melyet megad nékem azon a napon [az Úr], az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, kik sóvárogják az ő eljövetelét.” (2Tim 4, 8). [A Tízparancs 3; T 187.]

      Ima: Add, hogy az igaz hit megvallásával a Szentháromság dicsőségét megismerjük, és a felséges hatalmú egy Istent imádjuk!

nyomtatási nézet