Jézus szavai ezek, és még hozzáteszi: „és nem szabad belefáradni! Hogy ez utóbbit elkerülhessük, ebben segít Szent Pál tanácsa: Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, s gyakoroljátok a vendégszeretetet. (Róm 12, 12-13). Van örömünk is a földi életben? Mert ha annyira vagy már, hogy igenis kijelented: „már pedig nincs”. Tévedésben vagy! Mert ha csupa szenvedés is az életed, de megkeresztelve az Isten gyermeke lettél. Mert, ha bűneiddel már nagyon sokszor megbántottad is mennyei Atyádat, Ő szívrepesve várja bocsánatodat. Ő szívére akar téged ölelni. A komoly bánat könnyei reményt nyújtanak, és az örök boldogság isteni ígéretével töltenek el. E földi életünkben ez számunkra már most a legnagyobb öröm! Ezt jelenti Pál kijelentésének első része: Legyetek örvendező a reménységben!

       Ha pedig a szomorúságokra gondolunk Pál buzdítása így szól: „Legyetek béketűrők a szomorúságban!” Erre az erényre igen-igen nagy szükségünk van a mai „rohanó” világban. Sokszor gyakoroljuk a türelmet. Megfontolatlanul nagyon sok és súlyos hibát követhetünk el, amit utólag orvosolni és jóvátenni már szinte lehetetlen. Példa Jézus türelme a szenvedésben. E fájdalmainkat ajánljuk fel Őneki hibáink engesztelésére! Tehát reményünket és a béketűrésünket nagyban növeli az állhatatos imádság!

       Szent Pál egy másik levelében így lelkesít: Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban! (1Tessz 5, 17). Ezzel kapcsolatban ő a hálaadást emeli ki!

       Imádságra azért van szükségünk, mert tapasztalatok és komolyabb tudás nélkül születtünk. földi életünk fokozatos fejlődés eredmény, ugyanakkor átalakulás előtt állunk Isten tervei szerint. Zarándokúton vagyunk az égi haza felé. Szent Fulgent szerint: Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki Sz. Pál: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1Kor 15, 53). Hogy pedig ezek számára valóra váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most az önként vállalt lelki átalakulásnak. Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át.

       A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.

       Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban; a második halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20, 6). (Liber 2, 11; Br. IV. 428.)

       A szüntelenül imádkozó embernek szól az Úr vigasztalása a vasárnapi evangélium végén: Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.

       Merítsünk bizalmat ezen isteni szavakból és ígéretből. Éljünk is vele. Az Úr szeme óvja az Istenfélő embert, aki az ő irgalmában bízik, hogy megmentse lelkét a haláltól és táplálja ínség idején! (Zsolt 32, 18.-19.) Ezen az alapon külön kér bennünket az imára:Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál. Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér. Ha tehát ti, aki rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! (Mt 7, 7-11).

nyomtatási nézet