Jézus e szavaival kezdődik a vasárnapi evangélium. Gondolkodjunk el ezen! Ez nekünk szól! Kenyér az égből nekünk. Jézus szól hozzánk, aki Isten Fia és a mi örök boldogságunk érdekében jött, szenvedésével megváltott és ismételten szól hozzánk. Az Atyától jött és kenyeret hozott nekünk. Mi erre a mi válaszunk?

       Szent Krizosztom figyelmeztet: {Ne legyünk tehát lomhák, ha már akkora szeretetre és ily nagy megtiszteltetésre méltatott bennünket. Nem látjátok, mily mohósággal tapasztják a csecsemők az ajkukat az emlőre? Ugyanezzel a vágyakozással járuljunk ehhez az asztalhoz s a lelki italt nyújtó kehelyhez. Az anyja emlőjét szívó gyermeknél is forróbb vágyakozással szívjuk magunkba a Lélek kegyelmét. Nagy fájdalmunk legyen, ha megfosztatunk ettől a lelki tápláléktól. Nem emberi erő munkálja szívünket. Aki ezeket akkor, azon a vacsorán létrehozta, az munkálkodik most is! Mi a szolgák szerepét töltjük be: Ő maga az, aki a megszentelést és az átváltoztatást végrehajtja.}

       Gondoljuk meg, hogy egy csecsemő és az örök boldogságra vágyó ember között milyen óriási szellemi különbség van. Egy egyszerű anyatej és Krisztus szent teste és vére között micsoda különbség húzódik meg! Valamint mindezek közben mekkora a különbség az egyszerű emberi erővel szemben a szintén működni akaró isteni erő!

       A szent szerző így folytatja: {Sokan egy évben egyszer lesznek részesei ennek a szentségnek; mások kétszer, ismét mások gyakran. Kik kedvesebbek: vajon akik egyszer, vagy kétszer, vagy akik gyakrabban veszik magukhoz? Sem ezek, sem azok: hanem akik tiszta lelkiismerettel, tiszta szívvel, gáncstalan élettel teszik. Az ilyenek járuljanak hozzá gyakran, a nem ilyenek egyszer sem. Miért? Mert ítélethozatalt, elitéltetést és büntetést vonnak magukra.} (Hom. 82, 7; Br. OSB 3/211.)

       Tehát a hangsúly a szentáldozást megelőző szentgyónásban szerzett biztosan tiszta lelkület.

Milyen bátorítók és biztatók Jézus szavai ezzel kapcsolatban: „Aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6, 37-40.)

       Ezt Origenes így magyarázza meg: {Ezen imádságában megmutatta odaadását, mint olyasvalaki, akit szeret az Atya, és készségesen fogadja az Atya rendelését. Ezzel arra tanít: ne úgy imádkozzunk, hogy saját akaratunknak, hanem az Isten akaratának beteljesedését kérjük. Az a tulajdonsága a hívő embernek, hogy először is nem akarja a fájdalmat elszenvedni, főként olyat nem, amely halált okoz, mert testi ember, de ha mégis úgy akarja az Isten, akkor megnyugszik ebben, mert hívő ember. Ugyanis amint nem jó, ha túlságosan magabiztosak vagyunk, nehogy saját erőnk fitogtatásának tűnjék, ugyanúgy nem szabad csüggednünk sem, nehogy úgy tűnjék, hogy ezzel segítő Istenünket tehetetlennek mondjuk. (Tract. 35; CA 758.).

       Mózes a 40 éves pusztai vándorlás végén megismétli az Istentől kapott törvényeket. Befejező szavai nekünk is szólnak. Érdemes lenne megszívlelni és magunkévá tenni: Nézd ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halál és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úrnak, a te Istened parancsainak, s szereted az Urat, életben maradsz!” (MTörv 30, 15-16.) Értsük meg, az örök életünkről van szó. Talán nekünk ez sem fontos?

       A címben megadott szavak után ezeket mondja Jézus: Aki e kenyérből eszik, örökké él! Tehát itt halálról szó sincs. Amit egy ember temetésekor látunk, az csak a testnek szól. Jézus a következő szavaival ennek értelmes magyarázatát is adja: A kenyér, amelyet adok, testem a világ életéért!

       Mint Isten kedves gyermeke, legyetek az Ő követői és éljetek szeretetben! (Ef 5, 2.)

nyomtatási nézet