Fogadjuk örömmel és kövessük Atanáz püspök lelkes tanácsát a vasárnapi evangéliummal kapcsolatban: [Lelkesülten és ujjongva siessünk, és mi is hatoljunk be a titokzatos felhőbe! Váljunk mintegy Mózessé, Illéssé vagy Jakabbá és Jánossá! Vagy légy olyan, mint Péter, aki az isteni látomástól és kinyilvánulástól elragadtatott. E dicső színeváltozástól maga is egészen átalakult, e világból kiemelkedett, és e földtől szinte elszakadt. Te is lépj ki a testből, hagyd most el ezt a teremtett világot, térj vissza egészen Teremtődhöz, akihez Péter mintegy mámorosan így kiáltott: Uram, jó nekünk itt lennünk! (Vö. Mt 17, 4). Valóban, Péter, jó nekünk itt lennünk Jézussal, és maradnunk tovább a világban. Hiszen van-e boldogabb, mélyebb, kiválóbb tudat, mint Istenben lenni, hozzá hasonulni, és az élet világosságában élni?]

       Komolyan vettük ezt a buzdítást? Valóban jó nekünk itt lenni, így lenni, lelkünkben birtokolni Jézust? A jövőben többször igyekezzünk kiszabadulni a földi élet hajszolt világából. Meneküljünk Krisztushoz, aki az Oltáriszentség csodálatos vételével lelkünkben akar lakni, velünk akar élni és a visszavonultság elcsendesedő csendjében jó ötleteket, isteni segítséget is képes sugallni nekünk, mintha a Tábor hegyén együtt lennénk az apostolokkal és a prófétákkal!

       Atanáz püspök atya így folytatja: [Bizonyos vagyok benne, hogy közülünk is mindenki, aki érzi magában Isten jelenletét, és már átalakult az ő isteni hasonlóságára, örvendezve csak ezt kiálthatja: Jó nekünk itt lennünk, ahol minden fényben tündöklik, ahol öröm, boldogság és gyönyörűség van, ahol békében, szelídségben és édes derűben él a szív. Ahol látjuk Krisztust, az Istent; ahol az Atyával együtt ő készített szívünkben hajlékot, és oda belepve így szól: Ma üdvösség köszöntött erre a házra (Lk 19, 9); ahol Krisztussal együtt az örök javak megszámlálhatatlan kincse halmozódik össze; ahol az örök boldogság első zsengéit és előképeit mintegy tükörben már előre szemlélni lehet.] (No 6-10; Br. IV. 1084.)

       Ez az örök boldogság vár ránk. A halál pillanatában egy nagy tisztulási folyamat kezdőik bennünk, melyről Nisszai Szent Gergely ezt írta. [A test természetének sok salakszerű tulajdonsága van, amelyek valamilyen haszonnal járnak a jelenlegi életben, de teljesen haszontalanok és idegenek attól a boldogságtól, amelyet az ez utáni életben várunk. Ami a vassal történik a tűzön, hogy olvasztás közben eltávozik belőle minden haszontalan, az megy végbe a testben is, amikor meghalva feloldódik, lerak minden fölösleget. A rög helyett tételezzük fel a mindenkiben működő természetes vágyat, a salak helyett pedig azokat a dolgokat, amelyek most felszítják a vágyat, amilyenek az élvezetek, a gazdagság, dicsőséghajhászás, vezetés, harag, felfuvalkodottság és az effélék. A halál pontosan a mindezektől való megtisztítás eszköze lesz. Amikor mindezektől lemeztelenítődik és letisztul, a vágy az egyedül kívánatosra és sóvárgottra, szeretettre irányítja működését. A megtisztított testet kell szeretni, nem a lerakott salakot. Igaz az, amit az isteni Ige mond: Hogyha földi sátrunk leomlik, akkor Istentől kapunk nem emberkéz alkotta örök lakóhelyet a mennyben (2Kor 5, 1), amely Istenhez méltó lakhely a Lélekben (Ef 2, 22).] (Op. 9; N 85.)

       Mennyire idevág és nekünk is szól Szent Pál: Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön. Akik így beszélnek, megvallják, hogy hazát keresnek. Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik. (Zsid 11, 13-16)

            Vésük szívünk be az evangélium legfontosabb szavait! Péter: „Jó nekünk itt lenni!” Erősítse ez lelkünket. Ahova földi utunk folyamán törekszünk, az, Péter szerint jó lesz! Szavak az égből:„Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Ő az emberiség Tanítója és Megváltója is; hiszen értünk született, halt meg, és támadt fel. Ő a történelem és mindenség központja; ő mindnyájunkat ismer és szeret. (VI. Pál pápa Manila)

nyomtatási nézet