E vasárnapi evangéliumi szöveg nagyon szépen indul. A gyönyörű és gazdagon díszített jeruzsálemi templom előtt Jézussal együtt nagy tömeg gyönyörködik. Némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom. Jézus válasza: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.”

       Mi is itt ülünk a templomban. Hallgatjuk a szép énekeket és a szentírási szövegeket és -? Igen, itt ülünk a templomban és élvezzük az Egyház békéjét. Elkövetett bűneink gonoszságára is gondolunk néha? Nem kis dolgok Istent megbántani! Sokszor elfeledkezünk erről, csak azért, mert Ő végtelen türelmes!

       Szent Ciprián szerint: [Hogy mikor következik be az igaz Isten megtorlása, a Szentlélek Malakiás prófétánál mutat rá: Íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket, úgymond a seregek Ura. (Mal 4, 1). A zsoltárokban is olvasunk erről, ahol előre hirdetve van Istennek, mint bírónak eljövetele, akit ítéletének felsége miatt kell tisztelnünk. Az Isten nyilvánvalóan jön majd el, mondja Istenünk, és nem fog hallgatni. Előtte tűz lángol majd, környezetében hatalmas vihar. Ő az, aki bár szenvedése idején hallgatott, majd az ítéletkor nem fog hallgatni. Ez a mi Istenünk, vagyis nem mindenkinek. A hűségesek és a hívők Istene, aki második eljövetelekor nyilvánvalóan megjelenik, és nem fog hallgatni. Habár előbb gyengeségbe rejtette magát, majd hatalomban fog megjelenni. Őt várjuk, szeretett testvéreim, mint bíránkat és megítélőnket, aki a világ kezdete óta elkövetett igazságtalanságokat meg fogja torolni. Mindazok, akik a maguk megtorlását nagyon siettetnék, gondolják meg, hogy még az Ítélőnek a szenvedése sincs megtorolva!] (De bono pati. Br. OSB 2/558.)

       Az Olajfák hegyén nem terméketlen fák vannak, hanem olajfa ligetek, amelynek olajából a homályt eloszlató fény születik, és amelyek a fáradt embereknek pihenést adnak, a betegeket pedig meggyógyítják. Az Úr tehát az Olajfák hegyén, a templommal szemben ült, és annak pusztulásáról, vagyis a zsidó nép végromlásáról beszélt, hogy még testhelyzete is arra utaljon, hogy az egyházban nyugodtan megmaradván elítéli a gonoszok gőgjét. (Remigius; CA 668.).

       Igen, az Úr nagyon szeret minket. Nem büntet azonnal. Mindig várja, hogy mikor fogunk észhez térni? Mikor fogjuk Őt egy kissé megértőbben szeretni? Fedezzük fel végre valahára, hogy Isten is rendelkezik olyan lelkülettel, mint a miénk. Ami nem esik jól nekünk, ugyanúgy neki sem! Mikor fogunk erre rádöbbenni?

       Szent Hiláriusz szerint: [A Szentlelket, ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges. Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem láthatja el feladatát. Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára. Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó világossága. (Lib. 2, 1; Br. II. 828.)

       Jézusnak az evangéliumi zárószavait életünk minden napján őrizzük szívünkbe! Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

nyomtatási nézet