A vasárnapi evangéliumból Jézus szavai: Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Ezek szerint az Ószövetség parancsai nem szűntek meg, hanem még komolyabb megerősítést nyertek. A következőkben csak három parancsot ragad ki a megvilágítás sorrendjében: Ötödik, kilencedik és a második parancsolat.

       Ötödik: Ne ölj! Ide tartozik a haragtartás, gúnyos és gyalázkodó beszéd is. Azaz ölni lehet szóval is, amikor embertársunk becsületébe gázolunk és haragot tartunk!

       Aquinói Szent Tamás szerint: [„Ne ölj.” Azt a tanítást adja, hogy a mi igazságunknak fölül kell múlnia a törvény igazságát. Ám mindenkinek ötféle módon kell a haragtól óvakodnia. Először ne keltsük fel hirtelen. „Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra” (Jak 1, 19). Másodszor óvakodni kell, nehogy valaki a haragban tartósan megmaradjon. „Ha felindultok is, ne vétkezzetek” (Zsolt 4, 5). „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött”(Ef 4, 26). És ennek magyarázatát az evangéliumban adja az Úr, mondván: „Légy békülékeny ellenfeleid iránt idejében, míg úton vagy vele, nehogy ellenfeled átadjon téged a poroszlóknak, és tömlöcbe vessenek. Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg le ne fizeted az utolsó fillért” (Mt 5, 25). Harmadszor óvakodni kell, nehogy valaki a haragban messzire menjen. Először a szívben, amely akkor következik be, amikor gyűlöletig jut el. Különbség van ugyanis a harag és a gyűlölet között, mivel a harag hirtelen, a gyűlölet pedig tartós, és ezért halálos bűn. „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos” (1Jn 3, 15). Negyedszer óvakodnunk kell, hogy ne fejeződjék ki szóban. „A balga bosszúságát menten kimutatja” (Péld 12, 16). Ötödször óvakodni kell, hogy ne csapjon át cselekedetbe. Minden tettünkben ugyanis két dolgot kell megőriznünk, tudniillik az igazságosság és az irgalmasság cselekedetét. De a harag mindkettőt megakadályozza: „mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát” (Jak 1, 20). És ezért Krisztus nemcsak azt tanította, hogy a gyilkosságtól óvakodjunk, hanem a haragtól is.] (A Tizparancs 5; T 239.)

       Még tovább menve Jézus tanításában Szent Jusztin magyarázata szerint: [„Aki megüti jobb arcodat, tartsd oda neki a balt is; aki elveszi tőled a tunikádat, ne vond meg tőle köpenyedet.” (vö. Lk 6, 29). „Aki haragra lobban, méltó a tűzre.” (vö. Mt 5, 22). „Mindazzal, aki téged ezer lépésre kényszerít, menj kétezret.” (vö. Mt 5, 41). „Jótetteitek úgy fényeskedjenek az emberek előtt, hogy aki látja, csodálkozzon el Atyátokon, ki a mennyekben van.” (vö. Mt 5, 16). Azzal, hogy rosszat ne viszonozzuk rosszal, nem azt akarja, hogy a gonoszokat utánozzuk, hanem azt, hogy türelemmel és szerénységgel térítsük vissza mindazokat, akik a gonosz kívánságokban és gyalázatban haladnak előbbre.] (Apológia 1, 16; A 77.)

       Nagy Sz. Leó pápa: [Hogyan fogja felülmúlni a mi igazságunk a farizeusokét, ha nem arat az irgalom győzelmet az ítélet felett? (Jak 2, 13). Valóban mennyire illő, mennyire méltó, hogy az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény utánozza alkotóját! Isten ugyanis a hívők kegyelmi megújítását és megszentelését összekötötte bűneik megbocsátásával, lemondott a kíméletlen bosszúállásról, és elengedett minden büntetést. Aki bűnös volt, már büntetlenné lett, és mivel már nincs bűne, megkezdte az erényes életet. A keresztény ember igazsága azáltal is felülmúlhatja az írástudókét és farizeusokét, hogy nem tekinti ugyan semmisnek a törvényt, de elutasítja annak merőben külsőséges értelmezését. Ilyen szellemben tanította az Úr is tanítványait a böjtölésre: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat (Mt 6, 16). Ugyan milyen jutalmat kaptak? Hát az emberek elismerő vélekedését. Erre vágyakoznak, ezért mutatják magukat igazaknak. Nyoma sincs bennük a lelkiismeretességnek: élvezik hazugsággal szerzett jó hírnevüket. Belső romlottságukat mások előtt képmutatásukkal leplezik, és még örülnek is annak, hogy e hazugságuk révén jó hírnevük van. (Sermo 92; Br. IV. 472.)

nyomtatási nézet