Az utolsó ítélet döntő kérdése: Mennyire hasonlított életünk a szeretett Fia, Krisztus életéhez? Valóban: ha végig nézed saját életedet, miben hasonlít az Jézus életéhez? Valóban, ha a mennyei Atya ellenőrzi életedet, mi volt olyan, ami Jézus életéhez csak egy kicsiben is hasonló? Mikor voltak párhuzamos helyzetek és miben volt eltérés? Vigyázz: A kemény Krisztust követő élet érdemel örök boldogságot! Vedd végig a nyolc boldogságot! Hogy viseled a lelki szegénységet, a szomorúságot, a szelídséget, az igazság keresését, a megbocsátást, a tiszta szívűséget, a békét és az üldöztetést? Ezek közül melyik elviselése számodra a legnehezebb?
Részlet Jézus búcsúbeszédéből: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincsen annál, aki életét adja barátaiért… Ez az én parancsom: szeressétek egymást! Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt nálatok… Ha engem üldöztek titeket is üldözni fognak! (Jn 15, 20). Mindig is üldözték az igazakat! Miért lenne most másképpen! Üldözték az igazakat! Ezt erősíti meg Szent Ciprián írása is:{Nem újság és nincs benne semmi meglepő, amikor ez történik a keresztényekkel, hiszen a jók és igazak, akik az ártatlanság törvénye és az igaz vallásos félelem által Istennek szentelték magukat, mindig az elnyomatás és jogtalanság, súlyos és sokféle fenyegető kín között keltek át a keskeny út szorosain. A világ kezdetén rögtön megölte testvére az igaz Ábelt, Jákob menekült, Józsefet eladták, az irgalmas Dávidot Saul király üldözte, az Isten fenségét állhatatosan és rendíthetetlenül védő Illést Ácháb király akarta eltiporni. Zakariás papot megölték a templom és az oltár között, hogy ott legyen ő áldozattá, ahol az áldozatot szokták bemutatni. Valahányszor ünneplik az igazak tanúságtételét, az mindannyiszor példa is az utódok hitének és erényének!} (Intés a vértanúságra 5, 11; CI 181.)
Nem így tett példamutatónk Jézus is elfogásának első percétől egészen a kereszthalálig? Mikor elfogták, heveskedő tanítványa, Péter levágta a főpap szolgájának a fülét. Jézus mit tett? „Hagyjátok abba”, szólt rájuk Jézus. Azután megérintette a fülét és meggyógyította. (Lk 22, 51). Tehát nem lobbant haragra, nem bíztatta harcra tanítványait. Megőrizte a békét. Megakadályozta a dühkitörést!
A következő: Kihallgatás Annás főpap előtt. Jézus válaszol a főpap kérdésére: „Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam?” E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá. Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem? (Jn 18, 21-23). Ha bennünket pofon vágtak volna? Íme a követendő példa!
A következő: Állnak a keresztek! A kínok és a szégyen-gyalázat közepette a három szenvedőnek van még ereje beszélgetni! Az egyik így szól méltatlankodva: „Szabadítsd meg magadat és minket is.”A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől… Ez semmi rosszat nem tett”. Azután Jézushoz fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” Itt sincs semmi jele a haragnak, vagy bosszúnak. Helyette a világ első hivatalos szentté avatásán vagyunk jelen, melyen jelen van a mindenható Isten egyszülött Fia, aki most végzi el a bűnös világért vállalt szenvedésével a megváltást a bűn állapotából, melynek első szereplője a földi bíróság halálra ítélése ellenére az első dicsőséges szentté avatás!
Jézus kérése így szól hozzánk: Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek. (Jn 13, 15) - Ez a parancs az egymással kegyetlenkedők lecsillapítására, és a féktelen érzelmek megfékezésére szolgál. Hiszen ki érné be egykönnyen azzal, hogy megtorlásul akkora kárt tesz a másikban, amekkorát ő szenvedett? Hát nem vesszük észre, hogy a csekély sérelmet szenvedett emberek is milyen könnyen terveznek gyilkosságot, vérszomjasak lesznek, és alig lelnek az ellenségre zúdítani elég bajt, hogy beteljen bosszúvágyuk. Tehát ennek a féktelen és jogtalan bosszúnak az igazságos mértékét határozza meg a törvény. (Sz. Ágoston: Contra Faustum 19, 25; CA 174.).
Könyörgés: Isten, kinek Egyszülötte testünk lényegében megjelent, kérünk, add, hogy az által kit külsőben magunkhoz hasonlónak megismertünk, bensőleg is hozzá hasonlók lehessünk.