A helyi közösségek kényszerből fenntartható módon működtek. Ebben erőteljes segítségükre sietett a keresztény erkölcsi rendszer, amely megtartatta a teremtés védelmének alapvető parancsát.
Egy-egy társadalom ugyan felélve környezetét helyi összeomlást idézhetett elő, de a szomszédos társadalmakra ez nem terjedt át. Az egyetemesült világ ezzel szemben egy bolygó méretű társadalomra törekszik, mely nem képes érzékelni határait és valószínűleg az összeomlás küszöbére érkezett.
A fenntarthatóság divatos szó lett, de legtöbbször olyan közgazdasági értelemben használják, mely nem tartalmaz szemléletváltást és rendszerszintű válaszokat, azaz a tőkejavak kicserélhetőségébe vetett tévhitet és a szakértői tévutakat tartalmazza. A műsor célja rámutatni a fenntarthatóság, tájhasználat, és a szerves, természettel valamint Istennel összhangban élő ember szerepére egy a fenntarthatóság elvi alapjainak eleget tévő lehetőség vázolása során.
Az adás vendége Hetesi Zsolt, az ELTE TTK tud. munkatársa, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport vezető kutatója. (Szeptember 22-i adásunk folytatása.)
