Először 2002-ben ismerősömtől hallottam a Mária Rádióról. Akkor egy rendkívül aktív, jól felkészült csapat szervezte a rádió elindítását. Éreztük, mekkora a felelősségünk abban, hogy az éteren keresztül Magyarországon is minél több emberhez eljusson az Örömhír. Azonban a Gondviselés úgy akarta, hogy hazánkban csak jóval később, Szederkényi Károly atya vezetésével szólalhatott meg a Szűzanya hangja.
A Mária Rádió szerkesztőségén 2009 tavaszán azzal a céllal jelentkeztem újra, hogy szívesen dolgoznék, mint hírolvasó. Fiatalabb koromban amatőrként játszottam diákszínházban és profi társulatnál is, részt vettem szavalóversenyen és előadóesteken, így a magyar nyelv szeretete már korán „megfertőzött”. Tudom, mennyire fontos a helyes kiejtés, a jó hangsúlyozás, a tiszta, érthető, szép beszéd. A hitbeli kérdéseken túl számomra a szolgálat a magyar nyelv ápolását is jelenti, hiszen ahogy gróf Széchenyi István mondta: „nyelvében él a nemzet”!
A hallgatók az egyházi hírek mellett az imaszándék fogadások, adventi és nagyböjti műsorok, versek, idézetek, műsorismertetések alkalmával találkozhatnak velem. 2010 februárjától Vas Kingával és Vas Zoltánnal kéthetente jelentkeztünk szombati napindítónkkal, a Napindító Extrával. A műsor kissé magazin jellegű volt, a központban mégis a lélekemelés és a kultúra, az életvezetés, valamint a közösség- és családépítés állt.
Miután a rádió vezetése visszahívta Károly atyát, munkatársaként a szerdai napindító szerkesztjük és vezetjük közösen.
Többen kérdezik, miért dolgozom önkéntesként, pénz és fizetés nélkül? Erre a válasz egyszerű: a Jóisten az életemben számtalan dolgot már többszörösen meghitelezett. Nekem az a feladatom, hogy ezt „törlesszem”. Visszaadjak valamit azokból az ajándékokból, amiket Tőle kaptam. Erre buzdítok mindenkit!
Az Atya árasztja ránk kegyelmét. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt észrevegyük és embertársainkban Őt szolgáljuk. Hiszen ahogy Jézus mondja: „ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”.

Ozsváth Kálmán