Kéthetente jelentkező sportműsorunk egyik szerkesztőjeként (4 hetente vagyok adásban) a test-lélek-szellem hármas egységét, a test dimenziójából próbálom vizsgálni. A testünkhöz való viszony, a testnevelés, a sport, mint az egyetemes kultúra része a test útján történő szellem és léleknevelés. Testnevelőként próbálom az általam tárgyalt elméletet a gyakorlatba is átültetni.

Mottóul álljon itt Szent-Györgyi Albert néhány sora:
„A sport az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. (…) A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdekek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a „fair play”, a nemes küzdelem szabályaira. (…) E nevelés legfontosabb eszköze a sport, mely nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a lelket. (…) Akiket a közéletre szánt, azokat kiküldi az Isten közelbe a természetbe, ki a sportpályára s ott embert farag belőlük.”

A keresztény ember számára az élet egy szent játék = liturgia, ezért adtam diplomadolgozatomnak „A Játék Logosza” címet. Ezt továbbgondolva hoztam létre egy alapítványt (Élet Játéka Alapítvány) és egy céget (Játsszunk Együtt Kft.), melyek szintén nevükben hordozzák a játék meghatározó szerepét életünkbe.


Komáromi Dániel testnevelő (Szent Lőrinc Katolikus Ált. Isk.)