Mit jelent nekem az élet igéje?


Az evangélium különbözik minden más lelki olvasmánytól. „Ha kinyitod azonnal találsz valamit amit élhetsz.”
Az evangélium egyetemes. Míg a könyvek általában egy réteghez szólnak, -gyermekekhez, fiatalokhoz, idősekhez, az értelmiséghez vagy a nőkhöz- addig az evangélium mindenkié, minden társadalmi csoportnak, minden korosztálynak, minden fajnak és minden kultúrának szól.
Az ige élete a világ gyűlöletét kelti, ugyanakkor szabaddá tesz, és olyan rendkívüli tapasztalatokra tehetünk szert általa, mint Mária. A Szűzanya teljes mértékben Isten megélt igéje volt.
Isten igéje nem alakít bennünket, ha nem váltjuk életre, ha helyébe saját akaratunk lép. Viszont ha éljük, csodákra képes bennünk és általunk. Az igét úgy birtokolhatjuk igazán, ha mindenünket (időnket, odafigyelésünket, talentumainkat…) ajándékozzuk.
Így az ige örömet is ad. Ha az ember figyel Isten igéjére, megmarad a tiszta lelkiismeret örömében.
Az ige az örök élet garanciája is.
Az élet igéje egyetlen mondat, és ugyanazt a mondatot éli több millió ember szerte a világon.
Az igével le lehet győzni a türelmetlenségemet, az önzésemet.
A szervezetünknek szüksége van ételre, a testünknek ruhára, a lelkünknek igére. Ezért reggel „az igébe öltözzünk”, amikor felébredünk.
Az ige Isten jelenlétének élő helye.

Chiara Lubich a Fokoláre Mozgalom alapítója gondolataival tudom legjobban kifejezni az életigéjét, az életige műsor lényegét.

Egy római találkozó után kaptam a lehetőséget, hogy a Mária Rádióban dolgozzak, mint önkéntes, és vezessem az Életige műsort. Ez a meghívás a római találkozó ajándéka volt. Bár földrajz tanár vagyok, rövid ideig dolgoztam már rádióban, így nem volt idegen ez a munka sem számomra.
Az életige műsorba meghívott vendégeink, konkrét tapasztalatokat osztanak meg a hallgatókkal arról, hogy hogyan élik a havi életigét.
Az életige műsor vendégeivel rendszerint megkötjük a kölcsönös szeretet szövetségét, majd felkészülünk a beszélgetésekre, tapasztalatokra. Többször munkahelyi nehézségekkel a szívemben érkeztem a rádióba, de ebben a légkörben a saját iskolai problémáim is átértékelődtek. Meglepetésemre az elhangzott tapasztalatok élők, színesek lettek, így egy örömteli béke töltött el.
Egy telefonos interjú alatt például úgy éreztem, hogy újra meg kell térnem. Interjúalanyom súlyos betegségben szenved, napi kezeléseket, kemoterápiát kap, de betegségéről úgy beszélt, hogy a szeretet, mint a nap, úgy sugárzott a szavaiban.
Egy következő Életige műsorban a telefonon elmondott tapasztalat arról szólt, hogy beszélgetőtársamnak ellopták az autóját, és ezt hogyan élte meg családjában, munkahelyén. Valaki közösségünkből hallgatta az adást, és egy utána következő találkozón felajánlotta az autóját használatra.
Más alkalommal egy családanya volt a vendégem, akinek apósa nagyon beteg volt. A rádió hullámain keresztül beszélt a Szeretet Istenről a papának, aki életében nem mindig volt békében Istennel- mindezt a tapasztalatába beleszőve. A papa hallgatta a műsort, majd két hét múlva elment a Mennyországba.
Közben lett egy műsorvezető társam,Gőbel Ágoston, akivel magunk között tartjuk Jézust. Többször különbözőek az ötleteink a műsorszerkesztéssel kapcsolatban, de elveszítve saját elképzeléseinket, rendszerint új, közös ötlet születik.
Egy februári alkalom igen nagy nehézség elé állított, ugyanis az adás napjának reggelén tudtam meg, hogy vendégem nem fog megérkezni, s ezt megoldani nem bizonyult könnyű feladatnak. Végül azonban az egyik legnagyszerűbb vendéget sikerült bemutatni Chiara Lubich személyében, 90. születésnapjára emlékezve. Nagy öröm töltött el, megtapasztalva, hogy ez után a műsor után kaptuk a legtöbb telefonhívást, sms-t, e-mail-t.



Takács Icus