A lakásban repkednek az angyalok, kikeményített kézimunkák sorakoznak, és telnek a dobozok a sok földi jóval. Évtizedek óta így megy ez ebben a házban, akár esik a hó, akár nem. Irigylésre méltó jó ízlés, fantázia, munkabírás és hagyományőrzés. A háziasszony egészen ádvent első hetétől lejegyezte a tennivalókat, tovább is adom okulásra. Karácsony előtt azért még jelentkezem recepttel is, most a tennivalókat rendszereztük. Át is adom a szót Zsuzsinak.
Marosi Málna
„Az év ünnepei közül nekem a karácsony a legkedvesebb, legszebb! Ezzel világszerte nem vagyok egyedül, a szeretet és a család ünnepe fontos az életünkben. De az adventi várakozás, a felkészülés testben és lélekben Jézus születésére, éppen olyan fontos, mint maga az ünnep, amit majd kísér öröm, és szomorúság. Mert sok gyertya ég az élőkért és azokért, akik már nincsenek velünk…Nálunk is, mint szerintem minden családban, megvannak a tradicionális ételek, amik nélkül nem múlhat el a karácsony.
Halászlevet a horgász nászuramnál jobban senki nem tud főzni, ő leveszi ennek a gondját a vállamról. Rántunk viszont tengeri halat, hagymás, ecetes krumpli salátával, majonézes kukoricasalátával. Tonhalat a gyerekek és a szálka miatt, bár szegény apósom egyszer ebben is megtalálta az egyetlent, nem győztük kenyérhéjával etetni…
Van kacsasült párolt káposztával, a pulykát meghagyjuk az amerikaiaknak hálaadásra, töltött káposzta jó zsírosan, currys csirke rizzsel, mákos guba ugyan csak kifliből, de mézzel és jó sok citrom héjával.
Az aprósütemények lassan megtöltik a fémdobozokat, mert minden délután megsütöm, egy-két kedvencünket. A gyerekek a linzerkarikákat követelik. Segítenek! Nagy adagot gyúrok össze, különböző formákat szúrunk ki belőle. Van, amit lekvárral ragasztunk össze, egy részéből csokiba mártva isler karikák lesznek, a fehér cukor mázasakat ehető gyöngyöcskékkel, színes tortadarával díszítjük. Általában az első adag kisüléséig tart a lelkesedés, befalják, aztán rám bízzák a többit. Megsütöm a mézes krémes lapját, de tölteni csak 23-án fogom, remélem szépen sikerül a csokimáz. Tradíció még nálunk a gyümölcskenyér is, ki nem maradhat.
Az abroszokat már egy héttel előbb kimostam, kivasaltam, kikészítettem. Még újra áttörölgetem a bútorokat, felteszem a kis karácsonyi terítőket, csipkéket, végigporszívózom a lakást, feltörlöm a padlót. Előveszem a fenyőtalpat. Megfőzöm a töltött káposztát, teraszunk emeleti, itt letakarva várja az idejét.
23-án este kinyitjuk az asztalokat,16-18 embert tudok köréjük ültetni kényelmesen, ha többen vagyunk, összehúzódunk.
Az étkező a nappalival egy légtérben van, igyekszem a színeket úgy összeválogatni, hogy harmonizáljanak. Mikor például fehérben gondolkodom akkor, az étkező asztal koszorúján repkedő fehér ruhás angyalkák és ezüstgömbök, rímelnek a fehér abrosszal, az ezüstgömbök az evőeszközök „ezüstjével”. Az asztaldísz fenyőágai között a fehér fagyöngyök és a cserepes fehér ciklámen gyönyörű. Az ültető kártyákat fehér merített papírra ezüst zselés tollal írom, a fehér szalvétákat zöld selyemszalag fogja össze. A sokféle üvegpoháron csillog a terítékek elé helyezett mécsesek fénye. A tálalóra az ételek, saláták, kiegészítő eszközök majd holnap kerülnek fel.
Kicserélem az összes gyertyatartóban a gyertyákat, megtöltöm az illóolajos tálkákat.
A fenyőt is 23-án díszítem, mert másnap a főzéssel leszek elfoglalva és ezt nem lehet kapkodva csinálni. Minden évben más színbe öltöztetem, az étkezőasztal szomszédságában a nappaliban van a helye. Az ajándékokat is aláteszem, hiszen a gyerekek csak este gyertyagyújtásra jönnek, ezzel sem szeretek kapkodni. Már régóta hallgatom napközben a karácsonyi zenéket, sok CD és kazetta gyűlt össze az évek során. Együtt énekelek velük…
És eljött a nagy nap!
Kora reggeltől tüsténkedés: sütés-főzés, kóstolgatás, etetés, mosogatás, idegek csillapítása, kávészünet, fenyőillat, halk zene, férfiak láb alatt. A gépek csúcsra járnak, a sütő képtelen kihűlni, a teraszon sorakoznak a kis és nagy tálak, lábasok, fazekak. Mikor a hal rántásához érek, megkönnyebbülök, már csak ez van hátra, ezt hagyom utolsónak, hogy friss legyen. Szellőztetés, zuhany, tükörbe nézve megállapítom, mintha karikás volna a szemem.
Illóolaj meggyújtva, gyertyák égnek, dobog a lépcső, jönnek a gyerekek! Fáradtság elszáll, a kisangyal köztünk jár, szól a csengettyű.
Megszületett, akire vártunk! Végre itt a Karácsony!
Örömteli készülődést minden kedves Olvasónak!”
