Kedvenc sváb eledel a supfnudli.
Tésztája pontosan olyan, mint a krumplisgombócé. Zsuzsi nagymamájától leste el az elkészítését, aki kipróbálja, nem fog csalódni, ő így készíti: „A főtt krumplival, tojással, liszttel, sóval, kis zsírral összegyúrt tésztából kis darabonként ujjnyi széles kígyót formázunk, lelapítjuk, kis nudlikra vágjuk.
A supfolás, vagyis az egyenkénti sodrás kimarad már nálunk, pedig nagyanyámnak nem ették meg másként a család férfitagjai, akik abban az időben nagyapámmal együtt hatan voltak. Kifőzzük a tésztát, a főzőlevet Isten ments kiönteni! Kis rántással, fokhagymával készül a tésztalével felöntött leves, amit tejföllel és a kis nudlik egy részével fogyasztunk.
Ezután lábasban, pici olajban megsütjük a tejfölt. Ez furcsán hangzik, de így van, bizony megsütjük. Megsózzuk, letakarjuk, mert a tejfölben levő víz miatt spriccel. Aztán mikor már sülni kezd, egy finom, jó ízű, sűrű állagú, tészta-alá-való áll össze. Ebbe forgatjuk a nudlikat, aztán túróval, tejföllel nyakon öntve fogyasztjuk. A túró és tejföl minősége azelőtt nem volt probléma, mert az istállóban mindig kérődzött egy-két tehén.
A páromnak prézlit sütök alá, ő porcukorral és házi baracklekvárral szereti. Van, aki cukros mákkal, esetleg szilvalekvárral körítve tálalja.
Kipróbáltam savanyú-káposztával és kolbásszal is. Hát mit ne mondjak, meg lehet enni! A kolbászdarabok kisülő zsírjába a kiáztatott, összevágott savanyúkáposztát megdinsztelem, és erre dobom a nudlikat. Így is nagyon finom!”
A svábok szigorú rend szerint főztek. Nálunk szerdán és pénteken mindig tészta volt, szombaton többnyire paprikás krumpli, vasárnap pedig húsokból készült levesek, sültek. Hétfőn többnyire a vasárnapi maradékot fogyasztottuk, kedden és csütörtökön aztán jöhetett más. Ennivalót soha nem dobtunk ki egy grammnyit sem, igaz, az emberi fogyasztásra már nem alkalmas maradékot megették az állatok. Takarékosak voltak, az biztos.
*Végre fény derült, hogy honnan ered supfnudli szó! Az azért elgondolkoztat, hogy régen a férfiak milyen pontosan betartották a tradíciókat. Merthogy a nudlit sodorni kell, nincs pardon, akármennyi munka is vár a házban és a ház körül, bármennyi férfi is lesi mohón, hogy mi kerül a tányérra. Fönnmaradt nálunk is egy emlékezetes eset, amikor a vita tárgya az a fasírt volt, ami nem húspogácsaként, hanem egyben sültként került az asztalra, tengernyi munka közepette. Ez azért mégiscsak skandallum!
Marosi Málna
