Elérkeztünk a böjti idő közepére. Az Egyház, mint karácsony előtt, adventben is a középső vasárnapon örömre szólít fel. A vasárnapi szentmise kezdőéneke így szól: Örvendezz Isten népe! Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. Vigasztalódjatok, mert a gyermek megnyugszik anyja kebelén. (Iz 66, 10-11). A nagyböjt nagyobbik felén már túljutottunk, könnyebb lesz a többi, ha örülni tudunk. Hiszen a nagyböjt célja is az, hogy eljussunk az örök boldogságra, ahol már senki soha többé el nem ronthatja az örömünket. Igazi, vég nélküli boldogságra hívott meg minket a mi Megváltónk! Az öröm egyik forrása számunkra az a tudat, hogy az újszövetség részesei vagyunk. Mennyei Atyánk vár minket!
A vasárnapi evangéliumi szakaszok Jézus életének fontosabb állomásait tárják elénk. Jézus elfogásának egyik fő kiváltó oka a vasárnapi evangélium főszereplője, a vakon született ember. Az ő teljes felgyógyulása szombati napon történt. A farizeusok szerint ilyen nagy munkát nem szabad végezni. Így lett hosszú vizsgálatnak és több kihallgatásnak a főszereplője!
Már a történet kezdetén a puszta találkozás a vak emberrel már vitára ad alkalmat még a tanítványok között is. Tanítványai megkérdezték Jézustól: ,, Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? ” (Jn 9, 2). A zsidóknál abban az időben, ugyanis, általános volt az a felfogás, hogy minden baj valamely bűnnek, akár az illető személy, akár ősei bűnének a büntetése. Jézus ezt a nézetet nem fogadja el: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei.” (Jn 9, 3). Az Isten a szeretet, Isten nem ver meg senkit csak a halálunk után büntet. Isten legfeljebb próbára tesz és ez a próbatétel, ha kiálljuk a próbát, feltétlenül kegyelemszerző lesz, erényeinket (türelem, hála, köszönet, alázat, stb.) fejleszti.
Világossága vagyok a világnak! "(Jn 9, 5). Jelenti ki Jézus, már pedig csak az észlelheti a világosságot, akinek van szeme, aki lát is. De, aki lát annak is nehéz felismerni az igazságot. Most kezdődik a nyomozás. Kérdések: Hogyan lett látó, aki vakon született? Kérdés, hogy valóban megtörtént-e a csoda? Nem csak hozzá hasonló emberről állítják, hogy vakon született?
Hol vannak a szülei? Valóban az ő gyermekük? De szülei már félnek a hatóságtól, már büntetéstől is félnek? Azt ugyan már bevallják, hogy a fiú a gyermekük, de a történtek elmondását már gyermekükre hárítják.
A fiú boldog és őszinte, mert meggyógyult és lát! Mindent csodál, mit lát. Boldogan dicséri a gyógyító Krisztus jóságát. Őszinte és tiszta lelkiismerettel harsogja az igazságot: „Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni? „Éppen az a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan van Ó.” „A bűnösöket nem hallgatja meg az Isten! "Miért boldog? Mert tiszta a lelke. Mert ujjongva mondhatja a zsoltárossal: Az Ur nekem Pásztorom, ínséget nem kell látnom. Az igazság ösvényén vezet engem, ahogyan ő megígérte. A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy velem! (Zsolt 22, 2-4). Csodálatosan szép megnyugtató sorok. Bizalom Istenbe, a boldogság tengere!
Szent Pál írja: - Mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. Mindaz, aki segítség hívja az Úr nevét, üdvözül. (Róm 10, 12-13). Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettre buzdítsuk egymást. (Zsid 10, 22-23).
Tisztítassuk meg lelkünket a jó Pásztor áldozatával. A nagyböjti önmegtagadások fáradalmai töltsenek el minket nagy örömmel, mert fáradozásaink gyümölcse az örök boldogság. Érdemes fáradozni!
Él az Isten. Ő a szeretet! Aki szeret valakit, az arra törekszik, hogy szeretetének tárgya minél boldogabb legyen. Ő is arra törekszik, hogy minket az igazság függvényében a legnagyobb boldogsággal tölthessen el. Úgy éljünk, hogy ennek ne legyen akadálya!
